Ifjú Sólymokkal beszélgettünk
Az iskolaév megkezdésével nagy lendülettel újra megindult a
munka a Dugonics utcai általános iskola modellező körében. A modellező kör új
szép termében új arcok, új pajtások jelentek meg: az új modellezők. Kicsik,
nagyobbak, fiúk, lányok
Mindegyiküket valami odavonzotta a modellezőkörhöz. Mi lehetett ez? Valami cél
kellett, hogy legyen, mert Arnold Sándor pajtás mikor arról mesél, hogyan lett
modellező, ezeket mondja:
— A modellezés felől már régen érdeklődtem. Azonban
gyenge tanulmányi eredményem miatt nem vehettem részt a modellező kör munkájában.
Nem csüggedtem el, szorgos munkához fogtam. Ennek köszönhetem, hogy most
modellező lehetek.
— Lehetünk-e a modellezőkör tagjai? _
— Igen —- felelte az igazgató elvtárs.
Szinte repültünk a tanár elv- társhoz, ki a 'szakkört vezeti.
A munka, a tanulás vágya hozta ide a pajtásokat a modellező körbe. De ezenkívül
van még egy nagyszent céljuk is, amit Klement Sándor pajtás így fogalmazott
meg:
— Az a célom, hogy a repülést elsajátítsam, és ha kell hazám szabadságát, független
ségét ezzel a fegyverrel védjem meg.
Ifjú Sólyom,1952-11-25 / 16. szám
***
Ifjú Sólyom, 1952-04-10 / 7. szám
***
Záróünnepély a tervezőiskolán
Ifjú Sólyom, 1952-05-10 / 9. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.