"Valahogy mindig félúton vagyok. Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg "valahonnan" "bárhova" jutok, talpam alá éles kövek görögnek.
Valahogy mindig félúton vagyok. Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem, hegyek zúdulnak a két lábam elé.
Valahogy mindig félúton vagyok. S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés, hiába megyek - minden út körbefut.
Valahogy mindig félúton vagyok. S azt mondják, az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban, s hogy minden lépés a csillagokig ér.
Valahogy mindig félúton vagyok. Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni - emberül."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.