1960. május
Gyönyörű a tavasz a Szabadsághegyen!
Öt esztendeje már, hogy kéthetenként, harmincas csoportokban jöhetnek ide azok a VIIl. kerületi általános iskolás fiúk és lányok, akik egyébként is „napközisek”, s akik vagy a kitűnő bizonyítvány, a példás magatartás révén, vagy az átlagosnál nehezebb családi körülmények miatt lehetnek e ház vidám lakói. Két tanárnő foglalkozik velük, hogy azért ne maradjanak el a tanulásban. Naponként három órát töltenek tanulással, igaz, hogy ének, testnevelés és rajz nem szerepel a tantárgyak között. Ezeket elvégzik itt a gyerekek úgy is, „társadalmi munkában” is.
Látogatásunkkor a Dugonics utcai iskola leánytanulói laktak a kis gyermeküdülőben.
Van úgy, hogy fiúk, lányok vegyesen jönnek egy csoportban. Van aztán, hogy csak fiúk.
Hát, az ilyen csoporttal a legnehezebb ... De rendszerint csak az első éjjel a nehéz.
A friss levegő mindennél jobb altató ...
Amikor megtudták, hogy fényképeket is készítünk, futottak átöltözni. Hiába, lányok ...
Aztán ismerkedtünk.
A hetedikes Hangos Editnek jutalom az itt-tartózkodás: harmadik lett a kerületi irodalmi versenyen.
Andor Edit kitűnő bizonyítványával érdemelte ki a „beutalást”. (A szülők mindössze 80 forintot fizetnek két hétre a gyermek után.)
László Anniéknál nyolcan vannak testvérek, abból hat iskolás. Kicsiny, szűk a lakásuk, hát Anninak jót tesz a mostani tágasság.
A harmadikos Bojtár Ibolyát egyedülálló édesanyja neveli. Ibolya jódolga a mamának is segítség és öröm.
A hetedikes Szabó Julika hat testvért hagyott otthon, az Illés utcai házfelügyelői lakásban...
Mennyi van még hátra? Egy hét. — Bár még kettő is lenne, vagy három — súgják egyszerre többen is, s ezzel azonnal feleslegessé teszik a riporter minden további fejtegetését arról, hogy mennyire jól érzik magukat.
Cserhalmi Imre
Népszabadság, 1960. május (18. évfolyam, 103-128. szám)1960-05-17 / 116. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.