Jubiláló tanárok 1929, - Kiváló pedagógusok 1935,

 VIII. kerületi Dugonics-utcai Községi Polgári Leányiskola, Budapest,1935.

"Az eredményességnek egyik főpillére a tanári testület egységes, harmonikus munkája, amit fenntartani, mélyíteni minden erőmmel igyekszem" - mondta az igazgató a tanév elejei megnyitójában.

Hegyi Gyuláné, sz. Rotter Vilmát saját kérése alapján 97.489/1935-VII. sz. határozatával a polgármester úr a szolgálat alól felmentette illetve nyugdíjba helyezte.
1900. óta állott a főváros szolgálatában. 1905- től állandóan a Peterdy utcai polgáriban dolgozott, 1921-ben került iskolánkhoz. Szívvel, lélekkel tanár volt és magyar, ki pontosan, becsületesen végezte kötelességeit s ezzel megkönnyítette felettesei munkáját.
Mint nevelő, a hazaszeretetet állította munkája központjává és igy büszkén mondhatta el, hogy derék magyar lányokat és kötelességtudó asszonyokat adott a hazának, kik mindig visszalátogattak hozzá. Hazafias érzésétől sugallva, a múlt tanévben április 8-án tartott Rákóczi-ünnepély alkalmából egy gyönyörű selyem nemzeti színű zászlószalagot adományozott az iskolának ezzel az aranybetűkkel hímzett felírással: „Istennel,a hazáért és szabadságért.“ S ezzel értékes, de a hazafias színeket nélkülöző zászlónknak nagy értéket adott. Mélyen érző szivének és áldozatkészségének legszebb bizonyítéka ez az emlék.
Ki kell emelnem jellemességét, mely őt a kijelölt cél érdekében mint erős harcost állította be s mint megértő kortárs mindenkor szívesen ajánlotta fel segítségét és nagy szociális érzésével mindenhol segített, ahol annak szükségét látta. Az elválásban az érintette őt legsúlyosabban, hogy ezentúl nélkülöznie kell osztálya ragaszkodó szeretetét, mely életének fényt, örömet adott. Minden búcsúünneplést letiltott, de továbbra is fenntartja a kapcsolatot az iskolával. A növendékek hálája, kartársai becsülése kisérik további útját s adja Isten, hogy jó egészségben sokáig élvezze nyugdíjas éveit.

Kiváló pedagógus ,Hegyi Gyuláné sz. Rotter Viilma nyugdíjazása

  1929. évi iskolai értesítő, mint jubiláló kiváló pedagógust említi 

 

Mélyen megrendítette a testületet. zábori Záborszky Sándorné 1882. március 11-én született, meghalt 1935. dec. 29-én. 1903 óta állott a főváros szolgálatában és 1920. — az iskola fennállása — óta működött iskolánknál, mint kiváló tanár és jólelkű nevelő. Művészi érzékével, eredeti ötleteivel, sok tapasztalatával olyan magas fokra emelte iskolánk kézimunka tanítását, amely a kívánalmakat a legtökéletesebben elégítette ki.

Elért eredményének titka az volt, hogy csodálatosan át tudta plántálni tudását a gyermekekbe, akik minden áldozatra készek voltak azért, hogy ők is elkészíthessék azokat a szép kézimunkákat, amiket a „Mici“ nénijük bemutatott. Akik szakszerűen továbbtanultak, mind kiváltak, de nagyon soknak az itt szerzett tudás adott kenyeret, ami annyi örömöt szerzett neki.

 Mint nevelő, nagyon közel tudott férni a gyermekek lelkületéhez s az ő óráin megnyilatkozó gyermeki lélek sokszor megkönnyítette nevelői munkánkat. Készséges, nagyon pontos, lelkiismeretes kartársunk volt és felülmúlhatatlan az udvariasságban.

Sokat dolgozott mint iskolánk leánycserkész csapatának szervezeti tagja is. Amikor kötelességeit hűségesen elvégezve visszatért családi körébe, ott is a legnagyobb szeretettel látta el édesanyai és háziasszonyi kötelességeit. Tervezetével sok szép gondolatot adott a magyar iparművészetnek. Növendékeinek örök hálája, kortársainak igaz nagyrabecsülése és szeretete kiséri elszállt lelkét.

Ennek emlékezetéül örök mécsest helyezett hamvai fölé a testület.

jubiláló pedagógusok