Iskolaszéki attak Kernstock Károly freskója ellen - Megmenekült az "Ősember élete" a megsemmisítéstől ... 7.

 

Megmenekült az »Ősember élete« a megsemmisítéstől.

A bizottság ma délelőtt döntött. Egy lakatos mester idézte fel az egész ügyet

A Dugonics utcai iskola tornatermében ma délelőtt volt a helyszíni szemle Kernstok Károly kifogásolt freskója ügyében.

Kilenc órakor érkezett meg a főváros autóján Buzáth János alpolgármester, Liber tanácsnok, valamint Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum igazgatója és már vártak rájuk a képzőművészeti bizottság tagja, meg azok, akiket a bizottság szakértőkül kijelölt.

 Ott volt Szakáll Béla, Horváth IV. Károly, Müller illatszergyáros bizottsági tagok, sőt egy városanya is.. dr. Dittler Gusztáváé, a szocialistákat Bresztovszky Ede, Bechtler Péter képviselte, egy festő: Csánky Dénes és egy szobrász: Tóth István, mint a hivatalos művészet képviselői kértek helyet a kis bizottságban.

 Megjelent Wildner Ödön volt tanácsnok, jelenleg bizottsági tag is, akit, amikor Buzáth meglátott, nevetve üdvözölt: — Mint bizottsági tag, vagy mint vádlott jelensz meg a szakértői szemlén?

Wildner Ödön tanügyi tanácsnok korában ugyanis a főváros modern iskolapolitikáját kiépítette.

 Nevéhez fűződik sok nagy alkotás és a Dugonics utcai iskolát is ő irányítása mellett építették fel.

A Dugonics utca, szegény házai között pompásan emelkedik ki a gyönyörű, imponáló épület, amelyen igazán meglátszik, hogy a művészet, iránt rajongó emberek helyes bőkezűsége emelte.

Wildster megértette a tréfát, kedvesen meghajolt és úgy válaszolt: — Ha megengedett, mindkét minőségben vállalom a felelősséget!
Öt megrongált freskó
A bizottság azután, felment a negyedik emeletre, a tornaterembe.

Kernstocknak a gyermekek erkölcsére veszélyesnek proklamált képe a bejárat fölött van.

A bizottság tagjai előrementek, azután a terem közepén megálltak és sokáig vizsgálták a képet. Mindenkit az első pillanatban megkapott az ritmus, amely valósággal végigzeng az egész képen, amelynek reprodukciója tegnap jelent meg Az Est-ben. A szép freskó tele van mészfoszlányokkal. A tornatermet másfél évvel ezelőtt bemeszelték, a munkáknál annak idején nem fedték be vászonnal vagy papírral a freskót. A szobafestő nem sokat törődött a falfestménnyel, amely most tele van spriccelve. — Hallatlan — mondották a bizottsági tagok, — hogy szabad így bánni a műalkotással.
Buzáth alpolgármester is a fejét rázta, de azután szokásos humora vett erőt rajta. — Még háromszor kell meszelni a termet és akkor a mostani problémával nem kell foglalkozni, a kép önmagától eltűnik.
Csánky megvizsgálja, hogy ki lehetne javítani a képet?
A freskó valóban siralmas állapotban van. Az alakok tele vannak foltokká, különösen a kép felső része, amelyik eget ábrázol, szinte egészen fehérre van meszelve. A képet girland futja körül, amely olyan színezetet ad a munkának, mintha keretben lenne. A mázosok erre sem voltak tekintettel és pemütjük mindenütt bekapott a finom díszítésbe, úgy hat az egész, minthabarbár kezek szándékosan akarták volna megrongálni. Liber tanácsnok rögtön érdeklődött. — Ezeket a foltokat nem lehet eltüntetni? — kérdezte. Csánky Dénesben felülkerekedett a festő és már létrát is kért. A festmény alatt egy szekrény állott, annak tetejére mászott, egy súrolókefét kért és úgy próbálta eltávolítani a mészfoltokat. Ez a munka bizonyos időt vett igénybe és ekkor már a bizottsági tagok külön csoportba verődve beszélgetni kezdtek a képről.
Tóth István haragudott legjobban
A szakértő bizottság tagjai közül legjobban Tóth István szobrász haragudott. Hangosan magyarázta, hogy egy értelmetlen, rossz iskolának az alkotása a munka s a képről bizony igen lesújtó kritikát mondott. Szerencsére azonban más szakértők is voltak jelen, akik a festményt egészen más szemmel nézték s a szobrász sajátos felfogása nem nagyon tudta meggyőzni a többséget.
Wildner Ödön, ész. Dimer Gusztávnénak magyarázta a modorn piktúra fejlődését. Egy másik csoportban az alpolgármester tanácsnok s a Szépművészeti Múzeum igazgatója, nézegették a munkát. Meg kell jegyezni, voltak olyan hangok, amelyek, azt mondották, hogy nem volt éppen szerencsés gondolat, az aktokat a tornaterem falára felfesteni, de az igazság kedvéért ki kell emelni, hogy az egész szakértői szemlén egyetlenegyszer sem hangzott el olyan követelés, amely szerint a képet le kellene vakarni, vagy bármi módon el kellene távolítani a tornaterem faláról.
Vadak és egyéb félmeztelen törzsek a folyosón
Különböző csoportok képzőművészeti vitája mindinkább elmélyült és mindenki a saját nézetét igyekezett a másikkal megértetni. Egyszerre csak arra ügyelt fel mindenki, hogy Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója megindult a kijárat felé. Mindenki követte , egy percre úgy látszott mintha az egész vizsgálatnak már vége volna. Pedig erről szó sem volt. Petrovics csak a folyosóra kalauzolta a társaságot, ahol különféle néprajzi táblák vannak felaggatva. Ott voltak a kannibálok, afrikai, ausztráliai törzsek , egyáltalában nem öltöttek magukra prérabundét, hanem olyan divatot viseltek, amilyen a forró égöv alatt szokásos. — Kérem — mondotta a főigazgató, — akkor talán ezeket a képeket is e kellene távolítani! Tulajdonképpen ekkor terelődött csak a beszéd a kérdés lényegére. Eddig senki sem beszélt arról, hogy a kép erkölcsös vagy erkölcstelen, mindig csak a művészeti szempontok szerepeltek a vitában. Ezután ebből a szempontból is megnézték a képet és konstatálták, hogy a festő ügyelt arra, hogy munkáját a gyermekek is látni fogják és ilyen szempontból semmiféle kifogásolni valót nem lehet találni a munkában. Wildner Ödön magyarázta az egyik csoportnak:

Reinstokot igazán nem lehet ha állítani úgy, mintha valami erkölcstelen vagy perverz ember lenne, sőt ellenkezőleg, egyetlen egy munkájában sem lehet ilyen vonást felfedezni. A kéjencek bizonyos fokig elpuhultak, Kenutoknak pedig minden műve valósággal duzzad az erőttől. Bresztovszky Ede ehez hozzáfűzte: __ Én nem most látom először a képet, s amikor először megnéztem, a diákok éppen gyakorlatoztak. A tornatanár természetesen nem hagyta abba a tanítást és én a fejük fölött néztem Kentsiék munkáját. Valami bámulatos összhang volt a kép és az előttem tornászó gyerekek között. Mintha egy ritmusba olvadtak volna össze. Ekkor éreztem, hogy a művész igazán jól oldotta meg
feladatát.
Tíz iskolaszék sem követelte a kép eltávolítását
Ott volt a szemlén az iskola igazgatója is. Az Est munkatársa érdeklődött nála, hogy miképpen indult meg ez a furcsa botrány és az iskolaszék valóban az eltávolítás mellett foglalt-e állást? Az igazgató a fejét rázta: — Szó sincs erről — mondotta — csupán az történt, hogy egy lakatosmester, aki nem tudom, hogy hogyan került be a tornaterembe, meglátta a képet és neki az valóban nem tetszett. Az iskolaszék ülésén felszólalt és egyedül ő kívánta a kép eltávolítását. Az iskolaszék ezt a kérést egyáltalában nem akceptálta, hanem olyan határozatot hozott, hogy a kép művészi értékének felülvizsgálására megkéri a képzőművészeti bizottságot. Ilyen irányban tettünk előterjesztést és ennek az eredménye a mai szemle. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a kép eltávolítását az iskolaszék egy percig sem követelte.

Tanácskozás és döntés
Buzáth tanácsnok azután maga mellé vette Liber tanácsnokot, Petrovics Eleket, Csánky Dénest, a bizottsági tagok közöl Szakáll Gérét és Horváth IV. Károlyt, majd később többen is csatlakoztak hozzájuk és azután megvitatták a teendőket. Körülbelül húsz percig tanácskoztak, s azután meghozták a döntést. A döntésről Liber tanácsnok a következőket mondotta nekünk: — A bizottság egyhangúan, amellett döntött, hogy a kán eltávolítása iránt semmiféle lépést nem tesz, mert a kép művészi értékű. A szakértői szemle alapján jelentést fogunk készíteni, amelyet nyilvánosságra hozunk és amelyet a képzőművészeti bizottság is letárgyal. Buzáth János alpolgármester távozóban még megjegyezte: " Ha valakit felelőssé lehet tenni, hogy ezt a képet állították oda a diákság szeme elé, úgy csak azokat illetheti szemrehányás, akik ezt annak idején megengedték, most azonban barbarizmus volna a képet eltávolítani, így azután valóban elkerülték azt a kultúrbotrányt, hozy- Kernstok Károly szép munkáját csak azért, mert az egy lakatosmesternek véletlenül nem tetszett, megsemmisítsék az Urnák 1926. esztendejében. Pajzs Ödön

Az Est, 1926. február (17. évfolyam, 26-48. szám) 1926-02-28 / 48. szám

• Budapesti Hírlap, 1926-03-02 / 49. szám