Iskolaköpeny vagy bő bugyogó?

 Az iskolaköpeny nem a szocializmus találmánya, az első rendelet, ami foglalkozott az iskolai „fedőruha” kérdésével, az 1790-91-es országgyűlésen került napirendre.

Minden korszakban megvoltak a élemények , ellenvélemények a viselését, a kötelező hordást illetően.

Iskolaköpeny vagy bő bugyogó?

Szeretnék elbeszélgetni azzal az Illetékes Elvtárssal, aki feloldotta az iskolaköpenyek, matrózblúzok egységes viselésének kötelezettségét a középiskolákban - fakadt ki a minap egy édesanya -, mert az a fajta rongyrázás, amely ma az iskolákban van, elképesztő méreteket ölt. 

A bő törökös bugyogók, az alig miniszoknyák és a hozzájuk illő rojtos nyári csizmácskák, a diszkószerelésnek is „menő” méregdrága tornadresszek zöld útját az iskolákba nemcsak azért tartom felháborítónak, mert nem tudom felvenni a versenyt a flancoló szülőkkel, hanem azért is, mert a gyerekekre kényszerített esztelen verseny olyanfajta értékvesztést rejt magában, amire az iskolának okvetlenül oda kellene figyelnie. 

Nemcsak arra gondolok, mennyire nehéz megmagyarázni egy tizenéves lánynak, hogy az ő jelese fizikából többet ér, mint a padtársa butik-cucca, hanem arra a veszélyre is, amely bennünket, a csak bérből és fizetésből élő szülőket fenyeget. 

Még a legtürelmesebb tizenéves is hajlamos lesz egy idő után arra a keserű megjegyzésre, hogy „ti csak ennyire vagytok képesek?”, innen pedig már csak egyetlen lépés a szülők lenézése.

Bevallom, az édesanya aggodalmával - amely a jövőben egyre több, a gyermekéért felelősséget érző szülő problémája lesz - mélységesen egyetértek, s ebben megerősít az egyik neves szociológusunk is, aki épp a minap fejtette ki, mennyire félti társadalmunkat az esetleges szétszakadástól gazdagok és szegények társadalmára.

 Ennek a következményei beláthatatlan károkat okoznak a fejlődő gyermekek érzelemvilágában. Ezt pedig csak a demokratikus elveken nyugvó és tevékenykedő iskola tudja ellensúlyozni.

Remélem, hogy a kötelező köpenyviselést feloldó utasítások készítői nem ezt a lépést tartják az első és elengedhetetlen lépcsőfoknak az iskola demokratizálásához vezető úton.
SZEDLÁK ÉVA

Ellenvélemény iskolaköpenyek ügyében

A Köznevelés 32. számában olvastam Szedlák Éva írását Iskolaköpeny vagy bő bugyogó? címmel.

A cikkben arról van szó, hogy egy édesanya erősen kifogásolja „Illetékes Elvtárs” azon intézkedését, amely feloldotta a középiskolákban az iskolaköpeny és a matrózblúz viselésének kötelezettségét. Köpeny nélkül ugyanis látni lehet majd egyes tanulókon a méregdrága ruhákat, s ez esztelen versenyre fogja késztetni a gyerekeket, szüleiktől divatos holmikat követelve, holott anyagilag a szülők többsége nem bírja a versenyt a flancoló gyerekek szüleivel.

Elmondom észrevételeimet. Kezdem azzal, hogy a tanulók kilencven százaléka utálta és utálja az egyenköpenyt. Ennek megfelelően viseli is. Kigombolva, lezseren, ujját feltűrve, jelvényekkel megtűzdelve, csillogó strasszokkal, gyöngyökké, de leginkább sehogy.

És milyenek ezek az iskolaköpenyek? Derékig érők, minik, térdig érők, maxik, hímzettek, fodrosak, pántosak, masnisak, csatosak, itt-ott ezüst-, aranyszállal átszőve, oldalt nyitottak, csak két madzaggal összeköthetők.
A „csicsás” rátétek-betétek igencsak megemelték az iskolaköpenyek árát. És jó néhány gyerek járt butikban vásárolt köpenyben. Tehát a tehetősebb szülők megvették a drágább, a mutatósabb köpenyt, amíg a kevésbé tehetősek a szolidabb, olcsóbb változatot vásárolták meg.
Hol volt itt az egyenlőség? 

És most lássuk a bő bugyogót! 

Nem kell okvetlenül a butikokban megvásárolni a divatos holmikat. A mi gyermekeink annyira ötletesek, találékonyak, hogy kevés pénzből is tudnak modern ruhákat előállítani.
Szomorú, ha arról olvasunk, hogy a tizenéves gyerek szemrehányást tesz keményen dolgozó szüleinek. De meg kell értenünk, gyermekeinknek is, hogy nem egyenlőek a családok anyagi lehetőségei. És ezt az egyenlőtlenséget nem lehet uniformizálással eltüntetni. 

Ha egy-egy divatos cikk hiánya beláthatatlan károkat okozhat fejlődő gyermekeink érzelemvilágában, akkor már nagy baj lehet a családi és az iskolai nevelésükkel.
BUGA ÁRPÁDNÉ


Köznevelés, 1988-10-07
Köznevelés, 1988 (44. évfolyam, 1-44. szám)1988-10-07 / 32. szám

Köznevelés, 1988-12-09

Köznevelés, 1988 (44. évfolyam, 1-44. szám)1988-12-09 / 41. szám