A Józsefváros közoktatása, 1950-1994 között általános iskolai oktatás a VIII. kerületben

A Józsefváros Közoktatása 1950- 1994 között, általános iskolai oktatás a VIII. kerületben
(Neveléstörténet, SzKJF folyóirata, Szontagh Pál: részlet...)

A kerület iskoláinak jogelődjei – és a nekik helyet adó épületek – nagyrészt a századforduló körül létesültek. A Somogyi Béla (Rökk Szilárd) utcai iskola 1892-ben, a Práter utcai 1893-ban, a Német (Bacsó Béla) utcai 1895-ben, az Erdélyi (Homok) utcai 1898-ban, a Jázmin utcai 1905-ben, a Mária Terézia (Horváth Mihály) téri és a Százados úti 1911-ben, a Köztársaság téri és a Dugonics utcai 1912-ben, a Vajda Péter utcai 1913 és 1924 között épült.

A vizsgált korszakban a kerületben három új általános iskolát létesített a kerületi tanács (a Somogyi Béla u. 13-15. alattit 1964-ben, a Losonci térit 1983-ban illetve a korrekciós osztályok összevonásával létrehozott Tolnai Lajos utcait 1989-ben) és öt iskolát szüntetett, vont össze még a tanács vagy az önkormányzat (Bezerédi u. – 1978: összevonva a Köztársaság téri iskolával, Százados út – 1980: összevonva a Vajda Péter utcai Általános Iskolával, Jázmin u. – 1996: összevonva a Práter utcai és a Dugonics utcai Általános Iskolával, Somogyi Béla u. – 1996: a két Somogyi Béla utcai iskola szervezeti és pedagógiai egyesítése, Nap u. – 1989: áthelyezés a Tolnai Lajos utcába). Önmagában ez is jelzi, hogy sokszor nem érhető tetten a tervszerűség az intézményalapításban és –megszüntetésben. A Jázmin utca az 1983-ban alapított Losonci tér közvetlen közelében található (1 négyzetkilométeres körzetében négy általános iskola található [34]), a Somogyi Béla utca 9-11-et összevonták a mellette lévő, de addig vele pedagógiai (és gazdasági) együttműködést nem folytató „új” Somogyi Béla utca 13-15-tel (Gróf Széchenyi István Általános Iskola). A megszüntetett Százados úti iskola valamikori körzetében lakó gyerekek (Százados u. lakótelep) ma nem a jogutód, de nehezen megközelíthető Vajda Péter utcába, hanem javarészt a X. és a XIV. kerület iskoláiba járnak. Azóta „a Kerepesi út – Hungária körút által határolt iskolai ellátottsága nem megoldott”.[35]

1962-es adat szerint[36] 9 iskolában működött dolgozók általános iskolája, ahová a 14. életévüket betöltött, legalább két évvel túlkoros tanulókat irányították. 1969. szeptemberétől működött a VIII. kerület Dolgozók Önálló Általános Iskolája a Vajda Péter utcai iskola egyik szárnyában. 1986-tól az iskola VIII. kerületi Tanács V.B. Dolgozók Általános Iskolája és Gimnáziuma néven a Makarenko (1990-től Horánszky) utcába, a Vörösmarty Mihály Gimnázium épületébe tette át székhelyét. „Az általános iskolai részleg a Vajda Péter utcai általános iskolában működött; az épület fenntartását, karbantartását a nappali általános iskola a kerületi GAMESZ-en keresztül biztosította.”[37] 1993. szeptemberétől úgy a gimnáziumi, mint az általános iskolai tagozat a Dugonics utcai iskolában működik, melynek neve 1994 szeptember 1-jétől Dugonics András Általános Iskola és Gimnázium.

Az intézmények önálló arculatának kialakítása a Józsefvárosi Önkormányzat oktatási stratégiájának sarkalatos pontja. A képviselő-testület „az iskolák egyéni arculatának kialakítását támogatja, a meglévő értékeket elismeri”[48]. Az egyéni arculat, a másoktól való különbözőség leglátványosabb jele az intézmények névfelvétele. A Német utcai iskola 1991-ben vette fel a Németh László Angol – Testnevelés Tagozatos Általános Iskola nevet[49], 1993 óta a Köztársaság téri iskolát Jókai Mór Általános Iskolának hívják[50], 1994 óta a Dugonics utcai iskola a Dugonics András Általános Iskola és Gimnázium nevet viseli[51]. 1996-ban a Vajda Péter utcai iskolát Vajda Péter Ének-zene Testnevelés Tagozatos Általános Iskolának nevezték el[52]. Ugyancsak 1996-ban vette fel a Práter utcai iskola a Práter Ének-zene Tagozatos Általános Iskola nevet.[53] A Tolnai Lajos utcai iskola a 2003 óta viseli Tolnai Lajos nevét.[54] Egyetlen fordított előjelű példa van: a valamikori Lakótelepi Általános Iskola ma az Általános Iskola – Losonci tér 1. nevet viseli.

„Az iskolahasználók körében ’jobb’ intézménynek tartott általános iskolák vonzereje egyenetlenné teszi az intézmények feltöltöttségét, kihasználtságát.”[107] 1993-ban az Erdélyi utcai iskola tanulóinak 60%-a roma etnikumú.[108] A kihívásoknak való megfeleléshez a pedagógiai és anyagi muníciót az érintett iskolák nem kapták meg. Ugyancsak ebbe az irányba hatott pl. a dolgozók általános és középiskolájának a Dugonics utcába való koncentrálása. (1994-ben szervezeti összevonással jött létre a Dugonics András Általános Iskola és Gimnázium Tanköteles és Felnőtt Tagozattal.) Az 1996-os pedagógiai programokban ezek az iskolák közti jelentős különbségek jól nyomon követhetők.

„Ebben a közegben, amelyben tanulóink élnek, a tanulásnak, a tudásnak nincs tekintélye”[109] – nyilatkozta 1994-ben az Erdélyi utcai iskola igazgatónője. „Ide tanárt kapni is meglehetősen nehéz”[110] – így a Dugonics iskola igazgatónője, ugyancsak 1994-ből.

Vizsgált időszakunk utolsó évében, 1994-ben a Jázmin utcai iskola igazgatója még felvázolja az alacsony szocializációs szintű, motiválatlan tanulók felzárkóztatására indított pedagógiai kísérlete főbb elemeit. Két kis létszámú ismétlő osztály indításával, évente 3 vizsga letételével, 11 évfolyamos, szakmát adó képzés bevezetésével kíván reagálni a kihívásra. A beválásról nincsenek adatok: 1996-ban az iskolát megszüntették, alsó tagozatos tanulóit és dolgozói egy részét a Práter, felső tagozatos tanulóit és tanárait a Dugonics utcai iskola vette át.[111]

Az 1961-es oktatási törvény alapján vezették be minden kerületi általános iskolában a politechnika oktatást (gyakorlati foglalkozást). A központi politechnikai műhely a Dugonics utcai fiúiskolában kapott helyet.[9] Ugyancsak 1961-ben terjesztették ki a tankötelezettséget 6-tól 16 éves korig (vagy az általános iskola befejezéséig).[10]

forrás:Intézmény- Neveléstörténet