Panni néni kedvenc túrahelye...70-es évek

...és persze az enyém is lett... Börzsöny. Kóspallag – Kisinóc - Nagyirtáspuszta - kisvasút Nagybörzsönyre. Börzsöny. Nagy-Hideg-hegy - Bányapuszta - Nagybörzsöny.

Imádtam Panni néni által szervezett kirándulásokat , túrákat.
Nekem nem osztályfőnököm volt, hanem ”csak’’ egy tanár, történelem
-földrajzot tanított. Tanárnő volt a javából, szerintem a legjobbak egyike, szigorú, de igazságos, komoly, de vicces.
A leadott tanórái számomra az órarendünk várva várt meseórái,
élményanyagai voltak. Persze már akinek, mert voltak akik éppen inkább a rajzórákat szerették jobban,
a kedves, nyugodt, csendes halk szavú házaspárt kedvelte,
az alkotó tevékenység iránti vágy vonzotta inkább
vagy a dirr-durr kémia egyvelegeket. Panni néni már a szünetben megkeresett,
hogy a Diószeghy u felőli sarki közértből vagy a fiú iskolai büféből hozzak neki
valami kis rágcsálni és innivalót, mert szeretett tanárnőm bizony-bizony,
- az óra alatt evett,
amíg mi röpdogát írtunk, innen tudtuk is, ha közért akkor dolgozat...
Örültem a megbízásnak barátnőmmel hiszen cukorkát is kaptunk
amit osztogathattunkaz osztálytársaknak, mindenki kapott
senki nem maradhatott ki,
na jó lehet, hogy mégis kimaradt, de csak azért,
mert kevesebb volt a zacskóba mint az osztálylétszám.
:Futó tűzként terjedt a szünetben, közért = doga, ...készülni...
olvassátok át, mert doga lesz....

Panni néninek már a megjelenése is olykor amolyan misztikus volt,
többször jött be úgy az órára, hogy ruházata és kiegészítői utaltak
az éppen órai témára, pl ...amikor Egyiptomban jártam....
kezdte és mutatta a karján lévő egyiptomi motívumokkal ékesített karperecét,
a gyűrűjét, hozott kis piramis és Ramses szobrocskát,
sálja lezseren a vállán átdobva,szép festett vörös hajában egy egy ékes csatocska,
és nem maradhatott el a fülklipsz sem....
és mesélt mesélt, sokszor tátott szájjal hallgattuk akit érdekelt és már ki is csengettek.
Jaj ne már, de kár, hogy vége az órának és sokan közülünk
a szünetre sem akartunk kimenni csak fejezze be a történetet.

Volt, hogy óra elején feleltetett pár emberpalántát és feltette a nagy kérdést
ki szeretne a következő szervezett túráján részt venni? jelentkezzen !
persze, hogy én voltam az elsők között, jobban szerettem menni kiló métereket
mint Ida néni a gyakorlati tanárnő fiús farigcsálós
vagy épp villanyszerelős óráin lenni, merthogy sokszor
a lányok fiús munkákat tanultak a fiúk pedig főzni.
:)az volt még csak érdekes a paprikás krumpli ...:)

Na de elérkezett a nap, a várva várt nap amikor gyülekező,
létszám ellenőrzés, csomag ellenőrzés, szülőktől elköszönés és beszállás az Ikarus?!
talán farmotoros?! buszba,
erre már nem emlékszem tisztán hiszen az volt a fontos ki ki mellett ül,
hova stoppol az ablakhoz vagy belülre, elől marad inkább az utat nézi
vagy hátul bohóckodik,
majd integetés és a buszmotorzaj felbúgása gyorsan elnyomta az örömtől
víg gyerek zsivajt. Volt mikor ugyanez az előkészületek játszódtak le,
de izgalmasabb volt mikor vonattal mentünk a nyugatiból.
Ezeken a túrákon rengeteget gyalogoltunk
itt már a felsősök között is a nagyobbak vehettek részt.
Több napos volt mindennap megvolt adva a km teljesítmény és bizony jó volt este
célba érni ledobni a cipőket, nem számított kemény volt-e az ágy
vagy volt -e párna a kisinóci turistaház éppen hátul épülő kis házában.

Az emlékezetes börzsönyi túrák csodálatos maradandó élményei kitörölhetetlenek,
most is olyan mintha ma lenne. Reggel ébresztő, ami nehezen ment nagyon,
az álmos társaság botladozva ment fel a lépcsőn szinte nem látta a
reggelihez finomságokkal megterített asztalt,
a gőzölgő tea illata azonban már erőt adott szemünk teljes
nyitogatásához. Panni néni elmondta az aznapi programot és indulás,
- a cipőt egyeseknek nehezére esett felvenni, mert bizony kinőtt a sarki
vérhólyag egy éjszaka alatt, de nem lehetett nyafogni.
Emlékszem egy csodás tiszta vizű patakocska mentén kellett sorban
bandukolnunk a jelzéseket követve, ahhoz, hogy időben is teljesítsük a távot,
azért nem lehetett volna megállni minden nagy fánál,
de mi úgy haladtunk az elején mint aki még nem látott erdőt, rétet,
patakot, mindent megcsodáltunk, megfogtunk ,
megszagoltunk, hallgatóztunk, hogy zizzen a bokor,
milyen kis állatok lehetnek esetleg a közelünkbe,
ijesztgettük egymást közben a patakocska hűs tiszta vize oltotta szomjunkat.
Egyre feljebb feljebb értünk,
megéheztünk, na még egy kicsit húzzunk bele mondta Panni néni
és a tisztáson elővesszük a “hazait”és lakmározunk.
Hurrá jaj de jó lesz azonban azt senki nem gondolta, hogy mégsem fogunk jól lakni,
nemhogy jóllakni, de még enni sem.