"A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak" /Goethe/

Kiemelt bejegyzés

Szeretettel köszöntelek Dugonics suli oldalamon.

"Valahogy mindig félúton vagyok. Remélve, nem vagyok útban senkinek.  S míg "valahonnan" "bárhova" jutok, talpa...

2018. július 15., vasárnap

Ida néni és a gyakorlati óra, na meg a villanyszerelés

puff neki ... mi meg Ida nénivel morogtunk...


Leánynevelés, nőkép az 1960-as évek általános iskolai tanterve és utasítása tükrében illetve ténykedésem az iskolában tanultakra hivatkozva.
“1962-ben az általános iskolák számára az új tantervet és utasítást adtak ki Magyarországon. A négy alsó tagozatos osztály esetében az előírt tananyag tekintetében nem tettek nemi alapon különbséget. Sem a testnevelés, sem a gyakorlati foglalkozások órái nem jelentettek különböző foglalatosságokat a fiúknak és lányoknak. A gyakorlati foglalkozások keretében – mely órák mindig is a munkára nevelést célozták, és mint ilyenek, fontos és állandó helyet foglaltak el a szocialista iskolák órarendjében – szerkesztés, papír-, fém-, fonal- és famunkák, valamint kerti tevékenységek szerepeltek kötelező tananyagként. A fonalmunkákkal kapcsolatosan például az olvasható a tantervben, hogy ezekkel a fiúkat és a lányokat is meg kell ismertetni, mert „ez a munkanem ideg- és izomkoordináció kialakítására, tisztaság és pontosság kifejlesztésére alkalmas. A fonalmunkák tanításával meg kell alapozni az 5-8. osztályos női kézimunka tanítását is.”[13] A gombvarrás, egy-két öltésfajta megtanulása tehát a fiúk számára is előirányozott volt, a tanterv szövegezői azonban egyértelművé tették, hogy ez a lányok későbbi kézimunka-tanítását vezeti be. A fiúk felső tagozatos korukban soha többet nem voltak kénytelenek ilyen „nőies” dolgokkal foglalkozni. “

Készül a sütemény....na jó ,- a fiúk paprikás krumplija is ehető lett

Akkoriban divat volt az osztálynaplót bekötni, Gazsi Klári néni kérte a szülői munkaközösségből az anyukákat, hogy aki tud varrjon rá szép borítót valami kevés hímzéssel és legyen rajta az aktuális osztály száma...pl IV. /b év végén ezt egy gyerek hazavitte kimosni, persze az év közben is megtörtént, de az évszámot minden évben ki kellett bontani és a következő évet szépen ráhímezni. valahogy így nézett ki...

Édesanyám szeretett és tudott is szépen varrni és hímezni, így sokszor kaptam feladatnak, a következő évre tisztán keményítve került első nap a tanítónéni asztalára.

a pacsni...volt a kedvencem
a pacsni, mely finom reggeliként szolgált az iskola kakaó mellé...

...bizony bizony ilyen fűrésszel munkáltuk meg a farost lemezeket, alumínium lemezből pedig készítettük a szalvéta tartót...azok voltak ám az értékes darabok.




a fiúk is megtanulhattak varrni és hímezni...keresztszemest kongré anyagon...valahogy így...


de ahogy lenni szokott egy nőnek mindig van egy utolsó mondani valója mindennel kapcsolatban :) , így a végére hagytam cseppet sem veszélytelen ténykedésem történetét ....
a lányok villanyszerelési tudományának bemutatása következik, mely már nagyobb bakfis korban jött elő nálam, nah majd én megmutatom, milyen ügyes is vagyok, megsúgom majdnem leégett a ház...
 Karácsony előtt volt, nagy volt a sürgés -forgás, készülődés, persze a takarítást ki is csinálja meg? na ki? ..majd a gyerek! szerettem is porszívózni mi tagadás, így be vállaltam.
Ekkor kezdődtek a bajok, nem ért el a zsinór odáig ameddig nekem kellett :) a többi dugasz be volt dugva, kihúzni nem mertem őket, mit tudtam én melyik mire való. Gondoltam egyet...na majd én megmutatom a tudományom, készítek egy hosszabbítót, mi az nekem.
 Édesapámnak hatalmas nagy szerelő ládája volt, imádtam benne turkálni, gyerekkoromban sokat figyeltem is miként ténykedik belőle. Szerettem a nagy kalapácsot és a kerek ólomtömböt , ez most is hiányzott belőle, mivel a dió töréshez kivitte a gangra.
Ott repkedtek néha szét egy egy darabjai és estek le a házmester fejére. Körfolyosós házban a másodikon laktunk, szokás volt, hogy a szomszédok összeültek. Az alkalom is adott volt, a diót is meg kellett törnie valakinek. Meg aztán így apukám messze van tőlem, bele sem szólhat az én tudományomban, az önállóságom is kezdett ám kibontakozni.
A ládába rengeteg hasznos furcsa dolgok voltak, de ott volt a lényeg is, a dugó, a vezeték,- jó hosszú és színes is volt és a kettes földeletlen elosztó. Be is kötöttem én mindent oda ahová kell mindkét végénél, a pirosat , a kéket...és következett élesben a fő próba, a porszívózás.
 Kezdtem érezni egy kis büdöset, ohhh biztos új és be kell járatódnia, gondoltam ééén a kis buta tudós jelölt, de nem háztartási gép ez!, hogy első használatnál szaga legyen .....és ahogy hátra néztem, láttam ám, hogy füstöl és sercegve ég a vezeték, mint a zsír, de már akkor a szőnyeg is izzanii kezdett azaz olvadt, mert több volt benne a műanyag, szerintem ez lehetett a szerencsém.
Megijedtem! Futás ki, iszkiri, de gyorsan itt már kevés vagyok egyedül. Rohantam ám a lakás másik részébe a konyhába ahol Édesanyám már a finomságokat sütötte.
Ő nem érezte a szobai büdöset...:) hát persze, hogy nem, nála minden rendben volt. Ő “lányos munkát” végzett neki könnyű volt. :) Tűz van ! Tűz van ! ...rohant be velem, de már azon mód csapta is le a főkapcsolót.
Megúsztuk. Oh jaj , de jó !
 Mégis meglesz tartva a Karácsony, lesz fa, igaz, hogy új szőnyeget kell venni, de él a gyerek ! Szüleim békés természetűek voltak, majdnem, hogy örültek is nekem, hogy élek és nem esett bajom. Szerintetek mi volt a hiba?
hol a csodába ronthattam el? ..hiszen Ida néni jól megtanította, gyakoroltam is a bekötést, vagy “hülye” volt a tanár ? és nem jól mutatta?!
 tettem fel a kérdést magamban, persze, hogy én tökéletes munkát végeztem, de akkor hol lehetett a baj? Édesapám megmondta, - egy kéteres, de hajszál vékony vezetéket vettem ki a ládájából ami nagyon nagyon nem felelt meg az áram erősségnek.
 De a lényeg, hogy tetszett, mert színes volt és nem az a csúnya lapos egyszínű fehér. Édesapám intelme és már a nála történő pótvizsga után egy életre megtanultam, de de ettől kezdve tiszteletem a szakembereknek, meghagyom a munkát nekik.
Csak égőt cserélek! 





forrás, ajánlott irodalom: Neveléstörténet, Nőkép és lánynevelés


1958. augusztus Filmhíradó
Politechnikai oktatásra készülnek a tanárok

Most pedig a középponttól körzővel mérjünk fel ismét nyolc-nyolc millimétert... Százhúsz fővárosi pedagógus készül a politechnikai képzés gyakorlati foglalkozásainak vezetésére. Többhetes tanfolyamon ismerkednek a különféle munkák fortélyaival. Az általános iskolák egy részében tanrendbe kerülő új oktatással sok kedve, hasznos tárgy készítését sajátítják majd el a tanulók.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.