"A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak" /Goethe/

Kiemelt bejegyzés

Szeretettel köszöntelek Dugonics suli oldalamon.

"Valahogy mindig félúton vagyok. Remélve, nem vagyok útban senkinek.  S míg "valahonnan" "bárhova" jutok, talpa...

2018. július 13., péntek

Néptáncolva- Dugonics sulis fellépések

...emlékeztek?


Csupa csupa izgalommal indult a táncos élet...a fellépések előtt,- ruháink rendbetétele, mosás, hogy friss illatos legyen, a vasalás, hogy keményen megtudjon állni a szoknya, alsó szoknya,a hajszalag és a vállkendő kiválasztása a kopogós cipő, csizma... jah és persze az üveg ...
“Ismeritek Babszem Jankót, ugye hogy mindnyájan.

 Szüleivel ott lakott egy erdei kis házban.

Ekkora, mekkora, mint egy babszem akkora.

Minden rosszra mindig kész, huncut kis csibész.

Volt neki egy kis puskája, vagy két centiméter,

meg is tölti Babszem Jankó mákszemnyi söréttel.

Ekkora, mekkora, mint egy babszem akkora.

Minden rosszra mindig kész, huncut kis csibész.” ...



Nekem ezzel indult még az óvodában a “zenei - táncos karrierem”
 és az első tánc lépések oldalra majd a kéz-karmozdítások összerendezése
az énekecske ütemére ugyanis bal kezemmel mutogatni kellett a jobbon a szakaszokat, mekkora is lett Babszem Jankó. :)
 Ezt követően sok sok évet ki is hagytam, erősen kellett koncentrálni hiszen jött a számtan-mértan, írás-olvasás tanulás és az elvette az időm nagy részét. :) Amikor már ment ez nekem, az abc és a szorzótábla oda vissza gyorsan telt az idő, felsős lettem.

Az iskolai órákon kívül felső tagozatban sok szabadidős programra,
 különórákra lehetett jelentkezni ki ki az érdeklődési körének megfelelően. Énekkar, néptánc, modern tánc, nagyrészt a mozgást előtérbe helyező külön sport foglalkozások, atlétika és a különböző labdajátékok,
kézi és kosárlabda, labdarúgás.
Hatodikos voltam amikor már vidéken is, de legfőképp a Ganz Mávag Művelődési házban léptünk fel különböző rendezvények alkalmával.


Felejthetetlen élmények voltak.
Próbáink rendszerint a tornateremben voltak, hogy szokjuk a nagy teret.
 Az első szereplés is egy ünnepség keretében történt szintén az iskola tornatermében a sok diák és tanáraink előtt, bizony izzadt a tenyerünk, fejünkön marad -e az üveg a piros vízzel, de szerencsére jól megtanultuk
az üvegtársunkkal a finom mozdulatú tánclépéseket.
Volt mikor az éves elmaradhatatlan jelmezbál is velünk vette kezdetét.
Később jöhetett a vidéki fellépés a bérelt kis buszos...
Ruháink vasalva a vállfán bebugyolálva nylon tasakba vagy valamilyen vászonanyaggal, a buszon kerestük a helyét hová és
hogyan is tehetjük már le a kezünkből, hogy kicsit se gyűrődjön meg.
Aztán az adott hely ahová megérkeztünk???, volt, hogy nem volt öltöző és a folyosón kellett megoldanunk, na de hát fiúk is voltak!
... előjött a szégyenlősdi. A hatvanas-hetvenes években sok néptánc csoport alakult és egymás közti versenyek is voltak, melyre több tánccal lehetett benevezni.
A sokféle ruháink kölcsönzőből is kerültek ránk no meg az ügyes Édesanyák keze által is készült..
Vidáman roptuk és hangosan énekeltünk...


 sajnos az üvegestáncról nincs “Dugonicsos” fotóm, de hasonló volt mint ebben a videóban...

szerény véleményem szerint ennél még sokkal jobbak voltunk
Üveges tánc a Duna Gyöngye Néptáncegyüttes előadásában







forrás, ajánlott irodalom,érdekességek: 
egykor.hu/budapest-viii--kerulet
A magyar néptánc hagyománya: Ördöngösfűzés

és....ahogy nőttünk növögettünk egyre jobban előtérbe kerültek a modern táncok, zene...pl a Bergendy szalon zenekar, a trapéznadrágos korszak,
De jó is volt a Dugonicsba járni !



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.