Iskolaköpenyeink

2018. július 14., szombat

Iskolaköpenyeink

A sötétkék nejlon köpeny (műszálas csoda)szikrázott, ha levettük, viszkettünk tőle és rettentően bele lehetett izzadni. A nejlon iskolaköpenyek a hétköznapjaink szerves részévé váltak. Nem volt gyerek aki szerette volna reggelenként felvenni.Kötelező volt , s mint ilyent ki nem állhattuk. Ha nem volt rajtunk a szinte mindent takaró ruhadarab, még osztályfőnöki intőt is kaptunk.

"Az iskolaköpeny a Rákosi- és a Kádár-korszak alatt meghatározó szerepet töltött be a közoktatásban. A diákok mindennapjainak részévé vált a fazonját tekintve nem túl változatos, a kék többféle árnyalataiban pompázó öltözet. A Múlt-kor által megkérdezett társadalomtörténész szerint azonban az egyenruhának nem uniformizáló, hanem sokkal inkább praktikus szerepe volt.

Az iskolai egyenruha kérdése először az 1790/91-es országgyűlésen került napirendre. A közoktatási bizottság ülésén Makó Pál matematika-fizika professzor indítványa szerint szükséges lenne egy egyen öltözék, "hogy a deákok, akik újabban igen hajlamosak a kihágásokra, azonnal felismerhetők legyenek". A bizottság eleinte helyeselte az indítványt, azonban I. Ferenc úgy döntött, az ifjúság nem kötelezhető egyforma ruházat viselésére.

A két világháború között az egyenruha leginkább az iskola identitásának kifejezője volt. A második világháborút követő kommunista hatalomváltás idején valószínűleg szovjet ihletettségre vezették be Magyarországon az iskolaköpenyt. A szocializmusban a hatalom célja és érdeke sok tekintetben az volt, hogy az emberek arctalanul olvadjanak a szürke tömegbe, ezért megpróbálták ellehetetleníteni az átlagból való kitűnést.

Akkor volt nagy divat a nejlon és a műszálas anyag, szinte mindent abból csináltak, az iskolaköpenyt is. Igaz, nem voltunk teljesen egyformák benne, lehetett kicsit divatozni, mert több formában árulták. Viszont ha ránk izzadt, folyton vakaróztunk tőle. Én pláne, mert érzékeny bőrű vagyok. De az apám szabó volt, úgyhogy vett könnyű vásznat, és ebből csinált nekem iskolaköpenyt. Úgyhogy köpeny-divatdiktátor voltam a suliban” - emlékezett vissza egy fiatalabb nő a Kádár-korszak közepének iskolai viszonyaira.

A köpeny szó a szocializmusban szocializálódottak szemében azonban továbbra is a kényszer érzetét hordozza magában, hiszen az egyéniségek kiiktatása a totális intézmények és hatalmak jellemzője volt. Ráadásul a szegénységi különbségeket sem tudta maradéktalanul eltüntetni, hiszen a gazdagabb szülők gyermekei a szabó által személyre szabottan elkészített köpenyben jóval "divatosabban" mutattak szegényebb, az áruházi gyengébb kínálat olcsóbb termékei közül válogató társaiknál.
A diákok – főként kamaszkorban – elég nehezen viselték a köpeny viselése okozta kényszert, iskolán kívül ritkán hordták. Otthonról elindulva a táskában cipelték, majd az iskola kapujához érkezve magukra öltötték a sötétkék ruhadarabot. A kinőtt darab pótlását bármelyik nagyobb áruház (Skála, Centrum) ruházati részlegén meg lehetett találni, ám célszerű volt már augusztus elején elkezdeni a keresgélést, mivel a tanév kezdetéhez közeledve beszerzése nehezebbé vált, ám ez csupán szezonális nehézségeket jelentett - emlékezett vissza saját gyermekkorára a kutató.